KERES

Szent István napi ünnepség a fõtéren

2014. 08. 20. - Gödöllõ

A gyülekezõket a Gödöllõi Városi Fúvószenekar térzenéje fogadta Ella Attila vezényletével, majd a cserkészek a Himnusz hangjai alatt felhúzták a nemzeti lobogót a városháza elõtti zászlótartó rúdra. A színpadon elõször a történelmi egyházak képviselõi, Albert Gábor evangélikus lelkész, Sivadó János görögkatolikus parókus, Tar Zoltán református lelkész, Hugyecz János római katolikus plébános áldották meg az új kenyeret, amit dr. Gémesi György polgármester szelt fel. Annus Réka és testvére, Péter énekével folytatódott a mûsor, majd a város polgármestere mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban bejelentette, hogy a Gödöllõ Város Díszpolgára kitüntetésben idén Ferenczi Anna zongora-szolfézs zenetanár, a Chopin Zeneiskola nyugalmazott igazgatója részesült, majd a következõ gondolatokkal folytatta: „Köszöntöm Önöket ország építõ Szent István Királyunk ünnepe alkalmából! Köszönöm, hogy eljöttek, hogy ismét együtt ünnepeljünk. Ez a nap egyben Magyarország születésnapja és mint ilyenkor szokás, országszerte jobbnál jobb és szebbnél szebb programok emelik az ünnep fényét és ez így van jól, hiszen egy több mint ezredik születésnaphoz méltó kell legyen az ünneplés. De a fények és a látvány mellett sokszor megfeledkezünk az ünnep lényegérõl. A szentistváni életmû kellõ méltatása kapcsán például arról, hogy e nap, a kenyér felszentelése, megszegése, képletes szétosztása jelentette õsidõk óta a kétkezi munka becsületét, azt, hogy sok-sok ember áldozatos munkája eredményeképpen lesz mit ennünk a következõ esztendõben. És ez alapján joggal kérdezhetnék sokan, hogy megvan-e ma a tisztességesen végzett munka becsülete? Kellõen értékelik-e azok, akiknek kellene? Vagy csak a rivaldafényben lévõknek vagy esetenként a hatalom körül ólálkodóknak jut az elismerés és a jutalom? Szent István Imre hercegnek, fiának írt intelmeiben így fogalmaz: "...kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és rokonságához, vagy a fõemberekhez , avagy a gazdagokhoz , a szomszédokhoz ... ....légy kegyes , hanem .....mindenkihez aki hozzád járul". Milyen fantasztikus bölcsesség! Szent István meglévõ hatalma tudatában azzal szembeni mélységes alázatról tesz tanúbizonyságot. Ugyanebben a fejezetben az alázat mellett ír többek között türelemrõl, mértékletességrõl, szelídségrõl, becsületrõl, de arról is, hogy "szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess". Bizony, aki a közösség szolgálatára szegõdik, legyen az akár a politika, jó, ha sokszor átgondolja a szentistváni üzenetek ezen részeit is. Mert bizony ezek ezer esztendõ távlatából sem vesztették aktualitásukat, mint ahogyan a szentistváni intelmek további részei sem, a hitrõl, a vendégek befogadásáról, vagy akár az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról. Szent István örökségében megfogalmazottak figyelmen kívül hagyása esélytelenné tesz bennünket arra, hogy letegyük egy új ország építésének alapjait. Mondhatják erre sokan, hogy mi szükség arra, hiszen az ország sikeresen mûködik, nagyszerû eredményeket olvashatunk, hallhatunk és láthatunk a médiumokban. Miért kell itt új alapokról beszélni? Mások mondhatják azt is, hogy a mai modern világban ezek a szentistváni dolgok elavultak és elkoptak. Miért akarunk mi az informatika dinamikus és fantasztikus fejlõdésének korában ezer évvel ezelõtt megfogalmazottakra alapozni a jövõt? Szép, szép például a hit, szelídség vagy a becsület, de kit érdekel? A lényeg, hogy még ha látszólag is, de menjenek jól a dolgok , érezzük jól magunkat és élvezzük az életet. Ma jó kommunikációval minden hihetõvé válik. Nyilván ez is egyfajta megközelítés és biztosan az ezt megfogalmazók szempontjából még érthetõ is, de nekem az a véleményem és nem tévedek akkor, ha azt mondom, hogy velem együtt sokaknak, hogy ez ideig óráig talán még mûködik is, de ha ez így lesz a továbbiakban is, akkor nem sok az esélye egy a mai világban nélkülözhetetlen, a kor kihívásainak megfelelni tudó, versenyképes Magyarországnak. Nem lehet jó alapok nélkül biztonságot adó házat, országot építeni. Ezen a téren továbbra is nagy és egyre nagyobb, megkockáztatom lassan behozhatatlan lemaradásban vagyunk. És bárki bármit mond és hirdet egyre nehezebb helyzetbe "evezik" be magukat a döntéshozók. Nyilván nincs egyetlen kormány és ország vezetés könnyû helyzetben és ez igaz a mai idõkre is, de jó lenne, ha ismerhetnénk a tényeket és jobban támaszkodnának azokra, akik ebben a helyzetben segíteni tudnak. Mert az ország építése nemcsak a kiváltságosok, hanem Mindannyiunk közös dolga és felelõssége. De egy esetleges széleskörû összefogás mellett is elengedhetetlen egy a szentistváni örökséget is figyelembe vevõ, így régi új illetve megújult alapokra telepített országépítés mielõbbi elkezdése, mert csak így lehet egy stabil és minden nehézséget kibíró, a kor kihívásait is teljesíteni tudó hazát építeni, biztos jövõt és otthont teremteni. Sajnos itt Gödöllõn nagyon távol vagyunk annak lehetõségétõl, hogy egy esetleges építkezési a folyamatba beleszólhassunk, hatékonyan segíthessünk, de ez nem azt jelenti, jelentheti, hogy nincs lehetõségünk semmit tenni. Örömmel mondom, hogy van és kell is természetesen. Mert ha nem is országot, de város azt tudunk építeni. Nem figyelmen kívül hagyva a szentistváni örökség ránk vonatkozó részét. Szentistváni hittel , jó alapokra építeni a várost, elsõsorban mint közösséget és természetesen mint az otthonunkat. Mert Gödöllõ nemcsak a városunk, a hely ahol élünk, hanem az OTTHONUNK. Nyilván ez jóval több mint a hely, ahol lakunk és ahova hazajövünk, a hely, ahol éljük mindennapjainkat. Az OTTHON az jóval több. Az OTTHON az, ahol biztonságban és jól érzem magam, ahol ott van a családom, a barátaim és ahova kötõdök minden szállal és ahol adottak a közösen megteremtett feltételei a minõségi, élhetõ életnek. Ahova örömmel térek vissza nap mint nap és az OTTHON, amiért szívesen és önzetlenül tudok tenni, mert tudom, hogy azzal a közösségemet erõsítem. Ahol a döntések nem olcsó népszerûségért, hanem a szükségletek, a lehetõségek és egyetemes értékek alapján születnek. Ahol megvan és meglesz a tisztességesen végzett munka becsülete és az elismerés az alapján születik, hogy ki mit tett le az asztalra. Ahol vannak közösségi élményeim, ahol felekezeti, politikai, etnikai hovatartozástól függetlenül mindenki jól érezheti magát és élhet gödöllõiként. Ahol a saját magunk által is alkotott kultúra mindennapjaink elengedhetetlen részét képezi. Ahol meg tudjuk beszélni közös dolgainkat, elmondhatja mindenki félelem nélkül a véleményét és ha az valóban a közösség érdekeit szolgálja, akár beépülhet a folyamatokba. Ahol soha nem az számít, ki mondja, hanem az, hogy mit mond és ahol családunkkal, gyermekeinkkel, nyugalomban, békességben és biztonságban élhetünk. Az OTTHON, ami nem az egymás elleni acsarkodástól hangos, hanem a közös érdekek és értékek mentén kialakított együttmûködés alapján éljük az életünket. Ezt az otthont kell építenünk és ezzel az otthon teremtésünkkel tudunk egy új országépítésben részt venni. Ebben van meg a közös lehetõsége és felelõssége Mindannyiunknak. És ha ez így lesz, továbbra is így lesz, akkor Gödöllõnek eddig is sokszor elismert jó példája és kisugárzása egy modell lehet mások számára Magyarországon és a világban. Beszéde végén Szent István imáját mondta el dr. Gémesi György: „A mélységbõl kiáltok fel Hozzád! Hallgass meg, Uram! Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben! Adj erõt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam! Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, és hogyan kell a féktelen erõvel szemben egyenesen állni! Adj erõt, hogy fölényesen legyõzzem a testet, és alázatosan megadjam magam a léleknek! Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek! Adj erõt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak! Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam! Ne add meg mindig, amit nagyon kérek, taníts bátor lenni, amikor nagyon félek! Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni! Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg, s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek, ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád, hiszen a mélységbõl kiáltok fel Hozzád!” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A több mint ezeréves szentistváni örökség, az õ imája adjon hitet, erõt és erõs hátszelet gödöllõi otthon építésünkbe, mert Gödöllõ az OTTHONUNK. Köszönöm, hogy meghallgattak - fejezte be beszédét a város vezetõje.